Hideg október volt, 2007 őszén. Mindenki féltő gondossággal vigyázta Yang Znenduo útját. Kímélték, óvták. Többen sürgölődtek körülötte. Lesték minden szavát, kívánságát. Mi persze kíváncsian vártuk, hogyan vezethet valaki 83 évesen kardszemináriumot. Voltak bennünk kérdések. A kérdés a köszönésig tartott, mert a válasz egyértelmű volt. Olyan erő, vitalitás és energia áradt a hangjából és megjelenéséből, olyan határozottság és erő a mégis kedves, szinte családias mosoly mögül, hogy több kérdésünk nem volt.

Lelkesen, lendületesen magyarázta nekünk a Yang Családi Kard formát, annak ellenére, hogy jól láthatóan nem rendelkeztünk a gyakorláshoz szükséges kellő alapokkal. Magyarországon élő kínai mesterünk – sokszoros kínai bajnok – előre elsajátította a formagyakorlatot, hogy segítse a Nagymester munkáját. A terv az volt, hogy Yang Znendou ül egy kis asztal mögött, kortyolgatja a teáját, nézi, hogyan boldogulunk a mi, kínai – magyar mesterünkkel, és néha mond valamit, vagy felhívja a figyelmünket egy – egy hibára. Ezzel szemben szinte egy percig sem volt képes egyhelyben ülni. Folyamatosan felpattant felesége figyelmeztető szavai ellenére, és már mutatta is, mit hogyan csináljunk. Tulajdonképpen a magyar – kínai mester két napon keresztül „munka nélkül” maradt. Yang Zhenduo vezényszavai betöltötték a sportcsarnokot. Az az érzésem volt, mintha nem 40, hanem 4000 embert utasított volna. Még ma is hallom a hangját. Azt hiszem sokkal fárasztóbb lehetett újra és újra leülnie felesége kérésére, majd újra és újra felpattannia a székről, mintha folyamatosan közöttünk mozgott volna. Persze, fáradtságnak nyomát sem láttam rajta. Na jó, egy kicsit elégedetlenkedett, hogy már megint vége az órának.

Tulajdonképpen néhány pillanat alatt döntöttem el, hogy minden korábbi tai chi tanulmányomat elengedem – majd 30 év gyakorlásról, több stílusról volt szó esetemben – és a jövőben csak a Yang Családi stílussal akarok fogalakozni. Korábban is főleg Yang stílust tanultam. Mélyen, alaposan. Sokat versenyeztem szerte a világban, formagyakorlatokban, lökő – kezekben, sok versenyt  nyertem. Évekig tanulmányoztam a  Chen sítlus néhány ágát, hogy jobban megértsem, hogyan jött létre belőle a Yang. Évekig tanulmányoztam a Yi Chuant a faállások megértése és a belső harcművészetek jobb megértése miatt.  És akkor elég egy kard szeminárium Yang Zhendou – val, hogy „kidobjam” mindezt.  Az történt a szeminárium során, hogy  kiszólított, és rajtam mutatott be  egy  – egy technikát. Ma is határozottan emlékszem, az első alkalomra. A térdsöprésről volt szó. Olyan módon ragadta meg a csuklómat és úgy ütött meg, hogy nagyon elcsodálkoztam. Ez alatt a pillanat alatt konkrét tapasztalatot szerzett a testem a valódi tai chi – ról. A tai chi erejéről. Olyan határozottan, olyan egyértelműen és tisztán, valamint olyan ellenállhatatlanul hajtotta végre  a technikát, hogy nem volt több  kérdésem. Minden benne volt. Olyan energiaminőséggel találkoztam, ahogy megérintettem a testét, amivel még korábban soha.  83 éves testről volt szó. Élettel  teli. Energikus. Mint egy keményre fújt gumilabda. Rugalmas. Egyben lévő és egységben mozgó. Ellenállhatatlan erőt mutató. Könnyedén lepattantam róla, miközben nagyokat nevetett.

Budapest mellett egy kisvárosban élek, ez Szentendre. Van egy híres étterme, Aranysárkány. A neve ellenére magyar, és speciális magyar ételeket lehet rendelni. Megkérdeztem a Nagymestert, van – e kedve kipróbálni. Nevetve, kíváncsi tekintettel és örömmel egyezett bele. Feleségével minden általam rendelt specialitást végigettek. Látszott, olyan valakikről van szó, akik – a sok utazás során, Európában és Amerikában, valamint a világ más tájain – már nagy gyakorlatra és tapasztalatra tettek szert. Értetek a konyhaművészethez, érdemben és elismerősen szóltak az ételekről, alapanyagokról, ízekről. Megkockáztatom, ehhez is magas és mesteri szinten. Csak a túrógombóc okozott meglepetést, csodálkoztak rá igazán, ilyen étellel még nem találkoztak.

Szombaton értesültem  a haláláról.

Szentendre, szép napos idő. 

Egész nap kardszeminárium volt a szabadban. Minden mozdulatomban ott voltak a mozdulatai, minden tanítványom mozdulataiban, és az ő tanítványainak mozdulataiban is. 

Távolabb a parkban, barátom, a Yang családban testvérem, és még egy társunk lassan, méltóságteljesen gyakorolt. 

Jó volt érezni, ahogy mindent átleng a szelleme, hogy mennyire élő, és tudni, hogy ez mindig velünk marad.

Jó utat Mester!

Vadas Mihály

Yang Yajian