Egy kis személyes megközelítés: Milyen „Belső Utat” kínál neked ez a program? Miben más, mint a hasonló programok?

Mostanában úgy alakult, hogy közelebbről megfigyelhettem egy – egy barátom életét. Olyan barátaimról van szó, akik évtizedek óta a fejlődés és az önismeret útját járják. Elkötelezettek és mélyek tanulmányaikban, emellett oktatnak, tanítanak, tudásukat megosztják másokkal. Ennek ellenére úgy láttam, hogy komoly személyes kihívásokkal küzdenek – és most nem az aktuálisan, az állandó változásokból előbukkanó kihívásokra gondolok – méghozzá olyan kihívásokkal, amelyek hosszú évek óta velük vannak. Persze, a mindannyiunk életébe komoly kihívásokat jelentő területekről van szó. Egyikük, értelmes okos, tehetséges – évek óta képtelen megoldani anyagi helyzetét. Ragyogó tehetségű, sokoldalú, elkötelezett, ha tetszik tiszta spirituális irányok követője, és…..és évek óta a cipője mellet jár. Másik barátom, komoly megvalósításokon túl, értékes oktatómunkában segít másokat, közösségeket, szervezeteket emelni, és…..és évek óta képtelen megoldani, örömmel megélni a párkapcsolatát.

Ahogy megismertem barátaim személyes kihívásait, azzal párhuzamosan ráismertem saját személyes kihívásaimra is. Megismertem milyen megoldásokat alkalmaznak, és azzal párhuzamosan ráismertem saját megoldásaimra is. Semmiben sem különböztek. Az az, valami lényegesben mégis. Hogy miben, arra később visszatérek.

Ha el tudjuk fogadni kiindulásnak azt, hogy megnyilvánult lényünknek a legfontosabb alkotórészei: fizikai testünk, energiáink, érzelmeink és gondolataink, és ha el tudjuk fogadni azt is, hogy ezek egymással kölcsönös összefüggésben és egymásra hatásban működnek, akkor innen kiindulva könnyebb meghatározni mire is gondolok. Tudjuk, hogy a gondolataink hatására érzések keletkeznek bennünk, ha tetszik a fizikai testünkben, és az érzéseink hatására egyfajta rezgést bocsájtunk ki. Jeleket sugárzunk, mint egy rádióadó. Olyan jeleket, olyan rezgést, amilyen minőséget az érzelmeink az adott pillanatban képviselnek.

Hideg október volt, 2007 őszén. Mindenki féltő gondossággal vigyázta Yang Znenduo útját. Kímélték, óvták. Többen sürgölődtek körülötte. Lesték minden szavát, kívánságát. Mi persze kíváncsian vártuk, hogyan vezethet valaki 83 évesen kardszemináriumot. Voltak bennünk kérdések. A kérdés a köszönésig tartott, mert a válasz egyértelmű volt. Olyan erő, vitalitás és energia áradt a hangjából és megjelenéséből, olyan határozottság és erő a mégis kedves, szinte családias mosoly mögül, hogy több kérdésünk nem volt.

Lelkesen, lendületesen magyarázta nekünk a Yang Családi Kard formát, annak ellenére, hogy jól láthatóan nem rendelkeztünk a gyakorláshoz szükséges kellő alapokkal. Magyarországon élő kínai mesterünk – sokszoros kínai bajnok – előre elsajátította a formagyakorlatot, hogy segítse a Nagymester munkáját. A terv az volt, hogy Yang Znendou ül egy kis asztal mögött, kortyolgatja a teáját, nézi, hogyan boldogulunk a mi, kínai – magyar mesterünkkel, és néha mond valamit, vagy felhívja a figyelmünket egy – egy hibára. Ezzel szemben szinte egy percig sem volt képes egyhelyben ülni. Folyamatosan felpattant felesége figyelmeztető szavai ellenére, és már mutatta is, mit hogyan csináljunk. Tulajdonképpen a magyar – kínai mester két napon keresztül „munka nélkül” maradt. Yang Zhenduo vezényszavai betöltötték a sportcsarnokot. Az az érzésem volt, mintha nem 40, hanem 4000 embert utasított volna. Még ma is hallom a hangját. Azt hiszem sokkal fárasztóbb lehetett újra és újra leülnie felesége kérésére, majd újra és újra felpattannia a székről, mintha folyamatosan közöttünk mozgott volna. Persze, fáradtságnak nyomát sem láttam rajta. Na jó, egy kicsit elégedetlenkedett, hogy már megint vége az órának.

Tulajdonképpen néhány pillanat alatt döntöttem el, hogy minden korábbi tai chi tanulmányomat elengedem – majd 30 év gyakorlásról, több stílusról volt szó esetemben – és a jövőben csak a Yang Családi stílussal akarok fogalakozni. Korábban is főleg Yang stílust tanultam. Mélyen, alaposan. Sokat versenyeztem szerte a világban, formagyakorlatokban, lökő – kezekben, sok versenyt  nyertem. Évekig tanulmányoztam a  Chen sítlus néhány ágát, hogy jobban megértsem, hogyan jött létre belőle a Yang. Évekig tanulmányoztam a Yi Chuant a faállások megértése és a belső harcművészetek jobb megértése miatt.  És akkor elég egy kard szeminárium Yang Zhendou – val, hogy „kidobjam” mindezt.  Az történt a szeminárium során, hogy  kiszólított, és rajtam mutatott be  egy  – egy technikát. Ma is határozottan emlékszem, az első alkalomra. A térdsöprésről volt szó. Olyan módon ragadta meg a csuklómat és úgy ütött meg, hogy nagyon elcsodálkoztam. Ez alatt a pillanat alatt konkrét tapasztalatot szerzett a testem a valódi tai chi – ról. A tai chi erejéről. Olyan határozottan, olyan egyértelműen és tisztán, valamint olyan ellenállhatatlanul hajtotta végre  a technikát, hogy nem volt több  kérdésem. Minden benne volt. Olyan energiaminőséggel találkoztam, ahogy megérintettem a testét, amivel még korábban soha.  83 éves testről volt szó. Élettel  teli. Energikus. Mint egy keményre fújt gumilabda. Rugalmas. Egyben lévő és egységben mozgó. Ellenállhatatlan erőt mutató. Könnyedén lepattantam róla, miközben nagyokat nevetett.

Budapest mellett egy kisvárosban élek, ez Szentendre. Van egy híres étterme, Aranysárkány. A neve ellenére magyar, és speciális magyar ételeket lehet rendelni. Megkérdeztem a Nagymestert, van – e kedve kipróbálni. Nevetve, kíváncsi tekintettel és örömmel egyezett bele. Feleségével minden általam rendelt specialitást végigettek. Látszott, olyan valakikről van szó, akik – a sok utazás során, Európában és Amerikában, valamint a világ más tájain – már nagy gyakorlatra és tapasztalatra tettek szert. Értetek a konyhaművészethez, érdemben és elismerősen szóltak az ételekről, alapanyagokról, ízekről. Megkockáztatom, ehhez is magas és mesteri szinten. Csak a túrógombóc okozott meglepetést, csodálkoztak rá igazán, ilyen étellel még nem találkoztak.

Szombaton értesültem  a haláláról.

Szentendre, szép napos idő. 

Egész nap kardszeminárium volt a szabadban. Minden mozdulatomban ott voltak a mozdulatai, minden tanítványom mozdulataiban, és az ő tanítványainak mozdulataiban is. 

Távolabb a parkban, barátom, a Yang családban testvérem, és még egy társunk lassan, méltóságteljesen gyakorolt. 

Jó volt érezni, ahogy mindent átleng a szelleme, hogy mennyire élő, és tudni, hogy ez mindig velünk marad.

Jó utat Mester!

Vadas Mihály

Yang Yajian

Kezdjük az egyensúlynál. Amikor Yang Cheng Fu, a gyakorlásra vonatkozó 10 pontjáról beszélünk, akkor az egyensúlyról beszélünk. Az egyensúly megtalálásáról és megtartásáról: 1. Fizikai értelemben, a testtartásunkra vonatkozóan és 2. Energetikai értelemben. Az energia itt esetünkben a Tai Chi erőt jelöli.

Az egyéni gyakorlásunkhoz kapcsolódóan – ami főleg a formagyakorlatokat, és egyes mozdulatokat jelenti – Tai Chi erő megfogalmazásához „a se nem merev, se nem összezuhant állapot” segíthet a megértésben.

Egyensúlyunk megtartása érdekében alapvető cél, hogy a Chi lesüllyedjen az alhasba, a Tan Tienbe, és ott is tartsuk. Itt semmi misztikus és varázslatos dologról nincs szó. Egyszerűen természetes, lágy, puha alhasi légzés fenntartása elegendő a cél eléréséhez. Yang Cheng Fu 10 pontja éppen abban segít, hogy ezt az állapotot létre tudjuk hozni mozgás közben és ne akadályozzuk a megvalósulását. A gyakorlásra vonatkozó alapelvek megtartásával elkerülhetjük, hogy az energia felemelkedjen vagy szétszóródjon. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ezt az áramló légzést fenntartom, anélkül, hogy rossz ízületi pozíciókkal, feszes izmokkal akadályoznám.

Amikor kemény erőt használunk – mondjuk egy izomból végrehajtott ütésnél – akkor megfeszülnek az izmaink. Ez az izomfeszülés kihat az egész testre, így a hasfal izmai is megfeszülnek és máris elvesztettük az egyik leglényegesebb célunkat, a lágy alhasi légzést, és ezzel együtt az energia lesüllyesztését. Egy ilyen nyers, vagy kemény erő használata amúgy is teljesen ellentmond a Tai Chi alapelveknek és működésének. Ez az, ami kerülendő. Na jó, de akkor, mi is az a Tai Chi erő, ha már harcművészetről is beszélünk, hogyan ütünk Tai Chiban? Lazán?

Térjünk hát vissza a Tai Chi központi elvéhez, az egyensúly megtartásához. Az energiára vonatkozóan is ezt az alapelvet kell középpontba helyezni, így megtalálni az egyensúlyt a kemény és lágy erő között. A Tai Chi erő: egyensúly a kemény és lágy között. A nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt az egyensúlyt létrehozni. Hogyan tudunk a Tai Chiban lágyak, és hogyan tudunk kemények lenni?

Nézzük a Tai Chi edzésmódszerét. Más harcművészetekkel ellentétben, ahol a fizikai test képzésével indulunk, ha tetszik, a keményet eddzük – ez főleg speciális erősítéseket jelent, izomerő növelést – Tai Chi esetében a „lágy” – ra helyeződik a hangsúly. A Tai Chi tanulása azzal kezdődik, hogy lazulj el, hogy hogyan legyél laza. „A lazaságon keresztül tudsz belépni a lágyságba” – tartja a mondás. Vagy más megfogalmazásban: „Használd a lágyságot, hogy elérd a keménységet.” A Tai Chi tanulásának egyik érdekes paradoxona, hogyan fordítjuk át a lágyságot keménységbe. A mindennapi életben ahhoz vagyunk szokva, ha valaki hangosan kiabál, akkor mi még hangosabban kiabálunk. Ha valaki erősen nyom bennünket, mi még erősebben nyomunk vissza. Ez a küszködésre, erőfeszítésre berendezkedett gondolkodásmódunk ellentétes az áramlás útjával, az engedés művészetével, így ellentétes a Tai Chival is.

Amikor a Tai Chi filozófiai alapjait nézzük, akkor a Jin – Yang elmélete, és az Öt változó állapot elmélete van a segítségünkre. Az Öt változó állapot ( vagy Öt elem ) megadja a test egyensúlyára vonatkozó irányelveket, úgy, hogy a megvalósítás során mind az öt jelen van egyszerre az állásunkban. A Jin – Yang elmélet az energia – egyensúlyának megvalósítására ad iránymutatást. A jin és yang – amelyik soha nincs a másik nélkül, mert ha nincs jin, akkor nincs yang, és fordítva – egyben a kemény és lágy egyidejű jelenlétére is vonatkozik. Nekünk pedig az a feladatunk a Tai Chi gyakorlása és alkalmazása során, hogy az egyensúlyt keressük és megtaláljuk e kettő között.

A pontosabb megértést talán jobban segíti, ha a gyakorlása során elkövetett hibák oldaláról is megnézzük ezt az alapelvet. A túlzott keménység merevséghez vezet, a túlzott lágyság pedig összeeséshez, ernyedt állapothoz. Mi lehet az, ami segít az egyensúly megtalálásában, ami jelzi, hogy helyes irányban haladunk? A válasz: az áramló alhasi légzés. Ennyi? – kérdezhetnénk. Ennyi – válaszolnánk. Akkor, ha ezt olyan egyszerű lenne elérni.

Tehát a Tai Chi nem is totálisan lágy és persze nem is merev. Nem használ merev erőt. Az elméletet gyakorlatba átültetve az egyensúlyt közelíti. A módszer, hogy ezt elérjük: a relaxáció. Nagyon fontos ebből a szempontból, hogy megértsük Yang Cheng Fu 10 pontjából az erre vonatkozó elveket:

A figyelmet használjuk fizikai erő helyett.

Gyakorlás során soha ne használjunk nagy erőt. Használjuk a figyelmünket, hogy vezesse a mozdulatainkat. Ha megfeszítjük valamelyik végtagunkat minden lokális lesz, az erőkifejtés, az energia jelenléte. Így nem valósul meg az egységes testhasználat azaz, ha egy valami mozdul, az egész test mozdul fontos alapelve. A Tai Chiban minden a lággyal kezdődik, és később lesz kemény. Fordítva nem tudjuk gyakorolni. Nem használunk nagy erőt, de össze sem zuhanhatunk gyakorlás közben. A Tai Chiban folyamatosan energiáról beszélünk, így ha nagyon összezuhanunk, vagy túl feszesek vagyunk, nem jön létre az érzet. Az az érzet, amely jelzi nekünk az energia jelenlétét, amikor a tudat mozgatja az energiát, az energia mozgatja a testet.

Ez az alapelv a gyakorlásunkra vonatkozik. Gyakorlásunk során nem az erőkifejtésre kell figyelnünk, nem a megjelenő erő mennyiségére és nagyságára, hanem a lazaságunkra, a lazaság fenntartására. Ez nem azt jelenti, hogy a Tai Chi nem használ erőt. Az erőt a Tai Chi is használja. A fizikai test ereje itt is jelen van. Az erőkibocsátás – egy ütés, vagy lökés – erőhasználat. Is.

Az alapelv arra mutat rá, ha a figyelem a lazaságon van, akkor megjön a keménység, megjön az erő is. Ha valaki már találkozott egy gyakorlott Tai Chi tanuló, vagy mester lökésével vagy ütésével megtapasztalhatta ennek a rugalmas erőnek a működését. De paradox módon ez csak akkor jön létre, ha nem az erőkiejtésre, hanem a lazaságra fókuszálunk.

Leggyakoribb példa erre az erőre, erre a minőségre, amit a Tai Chi mesterei hoznak a természetből, az a víz, vagy a szél. Mind lágy, ugyanakkor hatalmas erő van bennük. Hatalmas erő van egy több tonnás hullában, hatalmas erő van egy szélviharban. A Tai Chi ezt a módszert használja az erőkifejtésre.

A lágy egyesítése a kemény megjelenése.

Az egyesítésből jön az erő. Az egyesítés kulcsa: a koordináció. Többek között ezért tanuljuk lassan a formagyakorlatot, hogy ez a koordináció pontos legyen és felépüljön. A figyelem a lazaságon van, az egységesített testhasználaton, az erő egy pontba fókuszált megjelenésén a koordináció segítségével. Minden a lazaságon múlik és nem az erő mennyiségén.

A Tai Chi használ erőt. Próbálj csak ki egy olyan edzést, amikor az erőkibocsájtásokon van a hangsúly. Tapasztald meg, dolgoznak – e az izmok. Másnap megérzed, amint felébredsz. Súlyzó viszont nem kell hozzá. Ha az izmok feszessége és merevsége a lazaság, a relaxáció ellen hat, az erőkifejtés lokális és merev lesz. Akkor már Tai Chiról és a Tai Chi erőről nem beszélhetünk.

Yang Jun mester gyakran használja a Tai Chi Erő megfogalmazására Yang Zhendou nagymester szavait is. Szerinte ez a tai chi energia – fontos tudnunk, hogy ez az energia nem azonos a Chi – vel – nem más mint az erő és a technika „összege”. Az erő a lazaságból és a lágyságból jön, a megjelenési formája, mondjuk egy tenyérütés, pedig a harcművészeti technika.

Lökő – kéz edzéseink része ennek a „se nem lágy, se nem kemény” erőnek a megértése. Páros gyakorlatok során, amikor karjaink összeérnek, olyan fajta érzés jelenik meg, mint amikor egy labdát nyomunk le a víz alá. Más a hatás, amikor nagyon lenyomjuk és más, amikor felengedjük. Ez a”játék” segít abban, hogy a Tai Chi Erőt, és ezt a kényes egyensúlyt megtaláljuk és megtapasztaljuk.

Akinek már van gyakorlata és tapasztalata tai chi ügyben, tudja, hogy egy – egy edzés után kipihenve és megújulva tér haza. Arca kisimult, teste ellazult, érzelmileg kiegyensúlyozott, mentálisan nyugodt. Olyan, mintha egy kiadós alvás után lenne. Pedig csak egy kétórás edzésen vett részt.

Mégis, mi okozza ezt a hatást egy kínai mozgásrendszer, egy kínai harcművészet gyakorlása közben? Egyáltalán van – e összefüggés? Nos, nézzük.

A Tai Chi központi alapelve az egyensúly. Az egyensúlyunk megőrzése minden helyzetben kiemelkedően fontos. A gyakorlás alapelvei között az egyensúly és stabilitás megőrzését külső, illetve belső szempontok alapján vizsgáljuk.

Külső – ha tetszik fizikai szempontból – annál stabilabban állunk, minél közelebb van a súlypontunk a talajhoz, és minél nagyobb teret foglalunk a térből. Egy mélyebb alapállás sokkal stabilabb, mint egy magasabb, és ha lefekszünk, sokkal stabilabbak vagyunk, mint amikor mélyen állunk. Tehát, azt mondhatjuk, hogy egy mély állás biztosabbá, szilárdabbá tesz bennünket. És ez így is van. Egyfelől. Másfelől elveszítjük a rugalmas reagáló képességünket.

A Tai Chi ugyanis az állandó változásra adott válasz, a változtatni tudás képességével.

Ha nagyon mélyen állunk, a mély állásból gyorsan ellépni, vagy kimozdulni elég problémás. Mozgásunk merevvé, darabossá válik, reakcióképességünk csökken, mozgáshatárainkat beszűkíti. Így itt is, mint mindenben a tai chi művészetének gyakorlása során az egyensúlyra törekszünk. Annyira megyünk mélyre – mondjuk egy íjállásban – hogy stabilnak érezhessük, és annyira tartjuk a súlypontunkat magasan, hogy még könnyedén ki tudjunk lépni bármilyen irányba.

(Megjegyzem, ennek az egyensúlyi helyzetnek a megtalálásában sokat segíthet a Lábmunkák elméletében a Lépésekre vonatkozó egyik lényeges szabály: amely a jégen – járás minőségével függ össze.)

Tehát, ami a külső és fizikai szempontból fontos a stabilitásunk és egyensúlyunk megtartása szempontjából, az az optimális súlypont helyzet, amely se nem mély annyira, hogy akadályozzon, és se nem magas annyira, hogy veszélyeztesse ezeket.

A belső alapelvek esetében kicsit összetettebb a kívánalom. Bár a szabály egyszerűen leírható: az egyensúly megtartásának belső feltétele: a Chi lesüllyesztése a Tan Tienbe. Na most, aki a kínai kultúrában, gondolkodásban, kifejezésekben, vagy a tradicionális kínai gyógyászatban nem igazán jártas, joggal teheti fel a kérdést, hogy micsodát, és hova?

Válaszoljuk meg a kérdést más szavakkal. A stabilitás belső feltétele: a puha alhasi légzés megőrzése. Akkor is, ha egyedül gyakorlunk, mondjuk formagyakorlat közben, akkor is, ha éppen párban lökés – gyakorlatokat végzünk.

Közelítsük meg onnan, hogy olyan dologról van szó, amelyben mindannyian nagyon is gyakorlottak vagyunk. Még akkor is, ha nem is tudunk róla. Naponta több órát gyakoroljuk a hasi légzést. Alvás közben. Miközben alszunk, az izmaink ellazultak, az alhas akadálytalanul tud emelkedni és süllyedni a be – és kilégzés hatására. Ennek köszönhetően reggel energiával feltöltve, kipihenten ébredünk. Ennek az állapotnak a fenntartása kulcsfontosságú a tai chi gyakorlása közben is.

Nézzük meg, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a légzésünk puha és lágy maradjon, amelynek természetes következménye az, hogy az alhasi energiaközpontunk feltöltődik. Az elmélet azt mondja, három dolog befolyásolja a puha alhasi légzést: 1. Elménk állapota, 2. Testtartásunk, 3. Energiánk.

Az első pont nem szorul különösebb magyarázatra, ha indulatosak, vagy dühösek vagyunk, ha érzelmi vagy mentális feszültség van bennünk, izmaink is feszesebbek, így az alhas izmainak mozgása, a rekeszizmunk mozgása is gátolt, beszűkült. A nyugodt elme, a könnyed és derűs gyakorlás követelmény. Miközben a formagyakorlatot végezzük nem kell semmilyen érzelmet kifejezni, sőt inkább arckifejezésünk semleges, ellentétben egy – két kung fu stílussal, ahol például mérges, vagy az ijesztő arckifejezés hozzátartozik a repertoárhoz.

A Testtartásunknak három követelménynek kell megfelelnie. 1. A testtartás kialakítása, 2. A test szöge állás közben, 3. A súlyunk elhelyezése.

A testtartás kialakítása Yang Cheng Fu gyakorlásra vonatkozó 10 pontjából a következő négy ad útmutatást:

1. A fejet egy könnyű erő felfelé húzza, a fej terheletlen és élnénk.

Kínaiul: üres erő felemel, könnyedén felfelé nyomni, energiával. Ez segít abban, hogy a fejet kiemeljük, ne lógassuk, vagy billegtessük, végig egyenesen felfelé tartjuk. Ez segít felemelni a szellemünket. Ha felemeltük a szellemet az segíti az energiák keringését. Ha az energia jobban áramlik, többet tudunk a testen belül, a szervekben elraktározni, így azok több „lényeget” tartalmaznak, azok pedig még több szellemhez segítenek.

2. Váll lent, könyök lent.

Azt szeretnénk a gyakorlás során elérni, hogy az alsó test nehéz és stabil legyen, a felső test pedig könnyű és mozgékony. Az alsó test csak úgy tud nehezebb lenni, ha az energia lesüllyed. Hogy tudjuk ezt segíteni? Váll lesüllyed, könyök lóg. Ha felemeljük, felemelkedik az energia a mellkasba, vállba. Minden gyakorlásnál be kell tartanunk kívül a váll és könyök, belül az energia süllyesztését, és érzetét.

3. A test középső része: a mellkas behorpad, besüllyed, a hát domborodik.

Ha nagyon kiemeljük a mellkast az energia nem tud lesüllyedni és keringeni. Abban a pillanatban, ahogy megérezzük ezt a süllyesztést, megérezzük a qi jelenlétét az alhasban is, Miközben a mellkas besüpped a hát kiemelkedik, kör alakot formál. Kicsit az az érzés, mintha a gerincünket meghúznák felfelé, ahogy a mellkas besüllyed a hát természetes módon domborodik. ( jin – yang ) Miközben a mellkast besüllyesztjük, azt is megérezhetjük, hogy a csípő és a derék sokkal jobban el tud lazulni, lesüllyedni. A derék ellazítása az egyik legfontosabb alapelv tai chiban. Ehhez kapcsolódik, hogy a farokcsontot finoman magunk alá húzzuk. A mellkas lesüllyesztése segíti az alsó és felsőtest kapcsolatát, együttműködését, valamint segíti a jobb és bal oldal együttműködését.

4. Tartsd lazán a derekat

Ha a gerincünk egyenes a terhelés a gerinc aljára, a derekunkra nehezedik. Ha ez a rész merev, az egész test mozgása merev és szakadozott lesz. A derék forgása irányítja a végtagok mozgását, és az elmozdulások összefüggésben vannak a lesüllyesztéssel. Az erőkifejtés elengedhetetlen része, hogy a mozgás ne akadjon el a deréknál, illetve az energiák fel és le szabadon áramolhassanak a gerincmentén, a lábakba.

Testtartásunk kialakításának második követelménye: a Test szögének beállítása. Ez általában a felsőtest megfelelő dőlését, döntését jelenti. Úgy képzeljük el, mintha egy vállszélességű terpeszben állva, térdeinket behajlítva leereszkednénk egy bárszékre. Ebben a pozícióban a csípőhöz irányul a figyelem, és a csípő első vonalától indulva finom dőlésekkel állítjuk be a helyes szöget. Mintha elől, a csípő vonalánál kicsit benyomnánk a testünket hátrafelé, és minta kicsit előrehajolnánk.

A Testtartás harmadik követelménye: a súlyunk talpakon való elhelyezésre vonatkozik. A gyakorlatban ez a vese – pontot jelenti, majdnem a talp közepén. Azaz sem a lábujjkara nem terhelünk, sem a sarkunkra, vagy a láb élekre, hanem leengedjük a súlyunkat a vesepontra. A vese pont másik neve: bugyborékoló forrás. Ez arra a jelenségre utal, ha jól helyeztük el a súlyunkat, ha vesepont laza és nyitott, olyan érzéssel jár, mintha a talajból egy gejzír törne fel ezeken a pontokon és áramolna felfelé a testünkbe.

A puha alhasi légzés megőrzésének 3. pontja az energiára vonatkozik. Itt energia alatt egy úgynevezett Tai Chi energiát, Tai Chi állapotot értünk. Amikor Tai Chi energiáról beszélünk, azt úgy határozhatjuk meg, se nem kemény, se nem lágy. Azaz, állásunk nem is merev, feszes, és nem is túl összezuhant. Lazán állunk és mozgunk, egy dinamikus lazaságot alkalmazva, amely a merev és feszes és az összezuhant, teljesen ellazult, petyhüdt állapot között van. Ennek létrehozása olyan belső érzéssel jár, mintha testünk egy felfújt, rugalmas gumilabda lenne. Ez egy folyamatos egyensúly belső megtartása a lágy és kemény között. Ebben az esetben alhasi légzésünk lágy, puha és egyenletes marad, az energia elraktározódik természetes tároló helyén.

Miközben Tai Chi gyakorlás közben a stabil állásunkon dolgozunk, betartjuk a fenti követelményeket, és igyekszünk azt fenntartani, szinte úgy járunk el, mint amikor a telefonunkat töltőre helyezzük. Mi magunkat is „töltőre helyezzük”, illetve töltés üzemmódba kapcsoljuk. Edzés végén pedig természetesen jelentkezik a jó érzés. Mint amikor igazán jól kialudtuk magunkat. És még az állásunk is stabilabbá vált.

Jó gyakorlást!

A tai chi egyszerűen jó. Tai chit gyakorolni, egyszerűen jó. És ez nem a véletlen műve.

Mennél jobb, annál inkább nem az.

Sok mindent írhatunk a tai chiról, hogy mi ez, vagy ha pontosítani akarom, a tai chi chuanról, ami harcművészetként vált ismerté. A kínai kultúra része, sport, mozgásmeditáció, chi kung, betegség megelőző és élet meghosszabbító gyakorlat, művészet, sport… és még sorolhatnám.

De amiben igazán ott van a toppon – hogy így fejezzem ki magam – az az önfejlesztéshez kapcsolódik, azon belül is, túllépve a mentális megértésen, megtapasztaltatja gyakorlójával az összhangot. Az egység élményét, a tökéletes egyensúlyt. Erről az oldaláról – be kell vallanom – csak elragadtatással tudok beszélni. Megjegyzem mások is, akik elmélyültek benne.

Mi is ez az összhang? Mivel is kerülünk összhangba? Na és mi köze van ennek az önfejlesztéshez?

A tai chinak, hasonlóan más „sportokhoz” vannak különböző szintjei, oktatási anyagai és mélységei.

Had hozzak egy példát.

Focizni lehet a grundon, a lakótelepi betonpályán, az NB III – ban, az első osztályban, vagy a Reál Madridban. Ez mind foci. Azonos szabályok, azonos cél. Ami nagyon érdekes benne, hogy azért csinálják, vagy fogalmazhatok úgy, csináljuk, mert jó. Nem kell hozzá Sergio Ramosnak lenni. A játék öröme újra és újra a pályára hív.

A tai chit is lehet különböző szinteken csinálni.

Ha az alapelvek közül mondjuk, a lassú mozgás és az ellazult állapot megvalósul, máris megtapasztalhatunk valamit a rendszerből. Aztán indulhatunk mélyebbre, figyelni kezdünk a légzésünkre. Felfedezzük a légzés és nyugalmi szintünk kapcsolatát.

Részletekbe menően dolgozunk a fizikai testünkön és az egyensúlyon. Elkezdünk a súlypontinkkal és a tengelyünkkel, vagy a derekunk és a csípőnk viszonyával fogalakozni. Megértjük az elengedés és a nem ellenállás működésért. Ahogy egyre mélyebb rétegekbe jutunk, és a tapasztalataink is finomodnak, mélyülnek, kiterjednek, így tudatosságunk is kiterjed a tanulási folyamat során, stabillá válik.

Kell a gyakorláshoz egy fajta paradox szemlélet. Egyfelől, amennyire figyelmünk, képességeink, energiánk, személyiségünk lehetővé teszi, menjünk mélyebbre, másfelől, amikor gyakoroljuk, szánjunk időt arra, hogy csak élvezzük. Érezzük jól magunkat benne. Mindegy, hogy kezdők vagyunk, vagy haladók, amatőrök vagy profik. A jó érzés ott van a felépítményben.

Persze, igen, mondhatjuk erre, az ego törekszik arra, hogy a legjobb legyen. Itt kell nagyon résen lennünk. Úgy kell a legjobbra törekednünk, hogy nem akarunk a legjobbra törekedni. Mert az akarás során a lényeget vesztjük el. Az örömöt. Az élvezetet.

Engedjük, hogy abban a néhány percben – és itt legtöbbször a tai chi legismertebb eleméről, a formagyakorlatokról beszélek – egyszerre legyünk összeszedettek és elengedettek. A rossz is jó. Ne stresszeljünk a tökéletes végrehajtásra törekedve. Nincs ilyen. Nincs két egyforma formagyakorlat – végrehajtásunk. Soha. Mert mindig a mostban vagyunk és mert minden a változás állapotában van.

Nincs két azonos pillanat.

A tai chi arra irányul, hogy megtapasztald magad és egy rajtad kívülálló összhangját. És az összhang a legfontosabb. Az az összhang, amelyet folyamatosan vissza kell állítani. Nem úgy van, hogy egyszer összhangba kerültem, és onnantól az mindig úgy marad. Persze, gyakorlással fejlődik a képességünk, hogy ezt egyre könnyebben és rövidebb idő alatt visszaállítjuk, de ez „napi meló.” Naponta összhangba kell kerülnünk, azzal ami túl mutat rajtunk, de mi vagyunk, a mi igazi lényegünkkel. Ehhez az energiával való munkát, és ennek megtapasztalását hívja segítségül a rendszer. És ezt kivallóan teszi. Mert bármilyen szinten is kezdünk bele, a tapasztalatok rögtön jönnek és vezetnek bennünket.

Ha hagyjuk.

Amikor összhangba kerülünk ezzel a magasabb énünkkel – vagy nevezzük bárminek is – az maga a lélek öröme. Ez önfejlesztésünk lényege. Semmire sem vágyunk jobban, mint hogy ez bekövetkezzen.

Minél többször, minél gyakrabban, és ha lehet, szinte állandósítsuk ezt az élményt. A tai chi mindennapossá teszi, elérhetővé tesz ezt. Nem kell hozzá tökéletesnek lennünk, legyünk csak önmagunk. Engedjük magunkba áramlani igazi lényegünket és mozogjunk vele.

Így a tai chi a lélek tánca a testben.

“A természetesség, az eredetiség, és a formához nem ragaszkodás szintje az, ahol a spirituális igazság található.”

Ni Hua Ching

1990-es években sokat jártam Amerikába, főleg Bostonba, Dr. Yang Jwing Ming tanítványaként. Ezek az utazások a tanuláson és a tai chi chuan elmélyítésén túl a szakirodalom beszerzéséről is szóltak. Jól bejáratott könyvesboltjaink voltak a belvárosban és a kínai negyedben is.

Yang Jwing Ming ismert volt nagyon alapos és mély elméleti tudásáról. Sokat kutatta és fordította a még fellelhető írásokat a tai chi és a taoista tárgykörből. Előadásai során gyakran hivatkozott Mantak Chiaval való együttműködésének tapasztalataira és Ni Hua Chingre.

Ni Hua Ching megkérdőjelezhetetlen tekintélynek és nagy tiszteletnek örvendett a kínai harci művészeteket tanulmányozók körében, főleg azok között, akik ezt a művészetet önfejlesztés útjának tekintették. Az Amerikában élő kínai mesterek is a legnagyobb tisztelettel beszéltek róla, és nagyon büszkén említették, ha személyes találkozás is létrejöhetett köztük.

Minek köszönhette Ni Hua Ching az ismertségét és népszerűségét?

Azt hiszem annak a közvetlen nyelvezetnek, amellyel sikerült átadni a „nyugatnak” egy több évezredes hagyományokon nyugvó, abból építkező rendszert. Tradíció és közérthetőség, gyakorlati, működő és használható tudás, alkalmazható módszerek, ez mind – mind jellemzik.

És a „nyugat,” így amerikai is, vevő volt, vevő ma is az eredeti forrásból származó tudásra. Az önfejlesztés taoista módjának elterjesztésében hatalmas és egyedülálló szerepe van Ni Hua Chingnek.

Komolyan vette küldetését, munkásságát több mint 120 megjelent könyv jelzi, főleg angol, illetve kínai nyelven publikált. Miután Tajvanról Kaliforniába költözött minden adott volt ahhoz, hogy a világban is megismerjék őt, és egyre jobban elterjedjen az általa közvetített hagyomány: Az Egyetemes Út. Az amerikai háttér, a korszerű gondolkodás és a taoista művészetek találkozása gyümölcsözőnek bizonyult.

Miközben utazásaimat követően egyre szaporodtak angol nyelvű könyvei tőle a polcomon, egyszer csak megjelent magyarul is. Ebben a speciális tárgykörben, a minőséget mindig szem előtt tartó kiadó, a Lunarimpex elkötelezett munkájának köszönhetően az ismert és elismert, méltán világhírű mesterek – Yang Jwing Ming, Liang Shou Yu, Mantak Chia – magyarra fordított és kiadott könyveinek sorában, Ni Hua Ching művei is elérhetővé váltak.

Belső alkímia

Ni Hua Ching: Belső Alkímia c. könyve különleges bepillantást enged abba az átalakulási folyamatba ahogy a taoisták a testre, energiára és szellemre tekintenek. Egyes lépések és tanácsok – ezt hamar felismerjük – együtt rezegnek velünk, igazságtartalmukkal azonosak vagyunk. Évezredes bölcsességek amiket olvasunk, mégis frissen hatnak a mindennapokban.

A szövegek tanulmányozása, főleg ha kapcsolódik is valamilyen gyakorlati rendszerrel, mint a tai chi, chi kung, vagy taoista meditáció, örömteli módon alakítja át mindennapjainkat, és vezet bennünket igazi lényegünk felé.