Szerző: Vadas Mihály | okt 12, 2020 | Chi Kung
Fekszem hanyatt a teapavilon padlóján. Félig fölém ér a tető, félig előttem a végtelen kék ég. Félig árnyékban, félig a napon. Ősz. Fent lassan, lustán, szinte unottan, bárányfelhők úsznak. A szél enyhén fúj, talán nem is venném észre, ha a fák levelei finom...